Neonomád

Ironikus módon pont a belvárosban járva ütközik az ember néha abba a próblémába, hogy van még egy órája a következő találkozóig, ráférne egy kávé, de igazából enne is valamit (és nem ezer forintos közepesen jó szerndvicset), de kimászni egy távolabbi bevált helyre: az már időben nem fér bele, mert át kéne nézni az emaileket felkészülni a találkozóra/vizsgára. Ebbe a szituációba a kiskörút környékén  gyakran kerültem. Aztán kora ősszel a Kálvin felől indultam a Ferenciek felé a Kecskeméti utcán haladva, amikor feltűnt a nemrég megnyitott Coffeinn.

A helyet azóta összesen háromszor teszteltem. A tapasztalatok dióhéjban:

Pozitívumok: 
• könnyen megközelíthető
• finom a kávé
• van fenti, csendesebb rész
• van dohányzó és nemdohányzó rész
• 790 HUF a 3 fogásos napi menü
• a napi menüben nem extra adagok vannak, bár épp jól lehet lakni, ellenben 3/3 alkalommal jó volt a konyha.
• a felszolgálók kedvesek és készségesek

Negatívumok 
• wifi ugyan van, de a mac-et egyszer sem engedte fel, bár a személyzet mondta, hogy jelezték a tulajnak többször is, tehát lehet, hogy történt azta előrelépés az ügyben
• általában sokan vannak, főleg 11 és 3 között
• amikor sokan vannak, akkor általában joghallgatóktól nyüzsög a hely, tekintve, hogy az ÁJK-val szemben van.
• konnektor van lent és a felső szinten is, de nem minden asztalnál

A Digitális Nomádok közösség videóiból szemezgettünk. A nomádság egy cultural engineer tolmácsolásában.

Mindannyian akárhányszor elmegyünk mellette, alatta, előtte, talán mégsem ülünk be az Abszintba egy kávéra, sörre. Minden irányból további helyek veszik körül, Liszt Ferenc/Jókai tér, Deák tér és Bajcsy-Zsilinszky út, s ezek a tényezők elég radikálisan elszívják a levegőt, a Opera-Nagymező utca környékéről már nem is beszélve. Tetszőleges hétköznap délután ezt magunk is tapasztalhatjuk, ha betérünk az egyébként Oktogontól 3 perc sétára lévő kávézóba, konkrétan nincs bent senki. Ezt persze tekinthetjük akár hozzáadott értéknek is, így még közelebb vagyunk a nomádiumhoz.

A hely három azonos funkciójú térből áll. Adott maga a kávézó földszinti területe, a honlap tanulsága szerint 100 férőhellyel, egy kisebb galéria és egy terasz (dobogó, székek, elkerítés). A belső, legnagyobb tér a szokásos és trendi lounge-célzás, akinek bejön, bejön, akinek nem, nem, de legalább tudod mire számíthatsz. A beltéri dekor is ez az iskola, süllyesztett, olykor színes lámpák, tükrök, félhomály. A falon extra designként mindenféle tipóval és színnel angol szavak, ezeket a kifüggesztett dekorelemeket szintén tükrökkel törték meg. Bútorzat a szokásos minimál-de-magas-szék, kicsi, de alkalmas asztal.

A teraszon - elkerített dobogón - kisebb székek, egy asztal 2-3 székkel, picit zsúfolt hatás. Az asztal köralakú és kicsi, dohányzó-fíling, ha az a típus vagy, aki egy pici egeret is szeret használni, akkor felejtsd el. Egy fő esetén a kávét, üdítőt le tudod tenni, de papírokat, naptárt, bármilyen papíralapút már bajos lenne használni. A teraszon jelenségként számolni kell a nagy forgalommal, sok gyalogos, sok autó, ez hang szempontból zavaró lehet. Ha füleses-zenéthallgató típus vagy, akkor ez jelenthet gondot, ha inspirál a városi zaj, az elhaladó beszélgetés-foszlány, akkor otthon vagy.

A kávé erős és finom, elegáns/trendi csésze, külön pluszpont a kávésütiért, ami nem valami száraz keksz, hanem egy kocka alakú csokitorta-darab. A limonádé is rendben volt, nem az a tömény ipar, normális. A wifi stabil és gyors, simán jött a neooffice frissítés, software-update, s közben a böngészés, semmi lassulás. A hozzáférés ingyenes, kód azért van, de minden pincér tudja, hogy mi az a wifi. Egyébként ma délután is három pincér volt, normálisak, ezzel sem volt gond. Áramforrást nem néztem, de a teraszra is volt kivezetve pár lámpa estére, úgyhogy gyanítom, megoldható, ráadásul a laptopbarát hozzáállásból arra következtettem, hogy ez is menne (akinek fontos: van dohányzó szakasz, de inkább ne dohányozzatok egyáltalán).

Az étlap megtekinthető a hely nem túl szép honlapján, az árak az Andrássy úthoz méretezettek, elfogadhatóak, a választékkal együtt. Déli menü van, ár/értékben rendben. A magam részéről két és fél óra alatt egykávé+együdítő kombót fogyasztottam, nem volt sem megjegyzés, sem szemöldökhúzogatás, teljesen jó.

Jó és elég pincér, elfogadható árak, semmi tömeg, városi zaj - munkára alkalmas. Ha telefonálós, papírozós munkád van, akkor bentre kell ülnöd, ha csak a gombot nyomod, akkor bárhol ideális.

Milliószor elmentem mellette (nagy hiba volt), mire egy kedves barátom azzal tuszkolt be a Simplon ajtaján, hogy elképzelni sem tudna jobb helyet a beszélgetésünkhöz, mint az Imádott Kávézóját.

Első benyomás a helyről: sötét. Második: még annál is sötétebb, főleg a kávébarna falak és az ablakok hiánya, valamint a -1 méter mélység miatt. De mindez csak a Móricz Zsigmond tér fényes forgatagából beesve tűnik problémának. A hely varázsa pontosan ebben lakik. A kis előtér (apró asztalok székekkel) lefele vezető lépcsőben folytatódik (balra a pult) majd hátul, egy magasabb részen lévő, egyben dohányzásra kijelölt hely (továbbra is kis asztalok, azonban falból kialakított párnázott kanapé-szerűsggel). A hely fizikai adottságai alapján minden épeszű ember számára világos, hogy a hely alkalmatlan egy kávézónak. Mégis az olyan belső megoldások teszik szerethetővé a helyet, mint a merész sötétbarnára festett falak, és az apró megoldások (lépcsőkorlátra kifeszített filmszalag-díszítés).

Tagadhatatlan, hogy nem egy New York (vagy Japán) kávéház vagy egy Centrál, mégis a mozi süllyesztett folyosójából kialakított kávézó a sötétbarnára festett falaival, csendes nyugalmával és a kedvező áraihoz képest (és attól függetlenül is) isteni kávéjával egyértelműen ideális hely munkához, gondolkodáshoz, személyes találkozóhoz, vagy akár két program között egy szendvicsre és az e-mailjeid megválaszolására.

Jó bornak nem kell cégér- mondják, a Simplon diszkrét megjelenése és szinte észrevétlen jelenléte ellenére mindig majdnem tele van. Ha egyszer benézel, te is megtudod miért.

A Kiskörút-Nagykörút vonzáskörzetétől távolodva mondjuk Kelenföld felé nehezebb netcafét találni. A Tranzit Art Cafe a Kosztolányi Dezső térből Bukarest utca felé beugró parkos területen található. Ez a tér korábban még a szerző gyermekkorának békeidejében Volánbusz pályaudvarként funkcionált. A város növekedésével a végállomás kikerült az Etele térre, majd a régi állomásépület sokáig romosan állt és évekig tanakodtak a felhasználása felől. Az ötlet, hogy egy félig szabadtéri, az állomásépületben pedig félig fedett szórakozóhely jöjjön létre viszonylag hamar megszületett, ám a lakók azonnal megvétózták, ami nem csoda, hiszen örültek, hogy megszabadultak az egész nap nagy forgalmat bonyolító emberelosztó központtól.

Végül megnyílt a Tranzit Art Cafe mely a tavaszi és nyári időben a tökéletes hely munkára, vagy csak olvasásra. A tér meglepően csöndes ahhoz képest, hogy csak egy ugrásra van a Móricztól. A korábbi váró (tetővel fedett, de oldalirányban nyitott) rész most teraszként funkcionál, praktikus járólapokkal van lerakva, melyekre a klasszikus asztal-szék kombináción kívül nagy és kényelmes foteleket is kihelyeztek, mely hosszabb távon kényelmesebb. Akinek még ez is kevés, az pedig az oszlopok közé kifeszített függőágyak egyikét is igénybe veheti. (Vagy ha megtetszett, meg is veheti, az árat feltüntették az étlapon is). Az étlapot egyébként stílusosan egy busz menetlevél-dossziéjához hasonló formátumban hozzák ki. Az árak közepesen drágák, de ezzel feltehetően megfizetjük a zavartalan üldögélést is.

Nem teljesen értettem miért 15 perc egy gyömbér felszolgálása, és a kávéból is ittam már jobbat, ám pincér készséges volt és a rendelés felvételekor megadta a 'Tranzit vendégek' beszélő nevű wifihez tartozó jelszót. Plusz pont jár arra, hogy gondoltak a kisgyermekesekre, és a terasz asztaloktól távolabbi végén létrehoztak egy játszósarkot, ahol a kicsik kedvükre tapicskolhatnak, amíg anyu-apu megiszik egy kávét és megválaszolja az emailjeit.

A helyet ajánljuk délutáni ejtőzéshez, személyes találkozóhoz.

(A képeket viztorony-tól kölcsönöztük, ezúton is köszönet érte.)

A tegnapi jónéhány vödörnyi 10.5.3 rendszerfrissítésben az ostyavékony mentolos cukorka az AddressBook és a Google közötti szinkronizálás lett volna. Akár még bejegyzést is lehet belőle építeni, gondoltam, de amikor elindítottam a programot, a beállítások közül valahogy hiányzott A Csekboksz:

A Lifehacker bejegyzése szerint csak akkor elérhető a fícsör, ha iPhone-nal vagy iPod Touch-csal szinkronizáljuk a kontaktokat, a többiek meg rá vannak kényszerülve, hogy már meglevő iPod-juk Product ID-ját piszkálják meg.

És mi van akkor, ha nincs iPod se? Vagy nem olvasod a Lifehacker alma-alt-shift-felsőrúgás kategóriás bejegyzését? Nagyjából sucks to be you. Az ilyen húzások miatt nem lesz a következő gépem Apple.

Kelt hőn szeretett és lepasszolhatatlanságig telematricázott iBookját két hete ragadta magával egy besurranó, azóta Winteles kölcsönvason kénytelen dolgozni. A kiűzetés során saját bőrén kell megtapasztalnia, mennyire fáj minden nem-OSX oprendszer. (Hangulatától függően időnként kiír egy live cd-t és próbál hinni a Linuxban, de miután random hardvereszközt nem ismer fel a rendszer, hosszas freetard-fikázás után végül csak az XP marad fenn). Engedelmével átloptam Nomádra is az eredetileg 'Shotsra írt bejegyzését arról, milyen szoftverek kellenek (ha a boldogsághoz nem is, de) a nagyjából hatékony munkához.

OS X-es reflexekkel bármely rendszerre furcsa átállni. Rinya helyett pár életmentő szoftver mindennapi munkához.

• Notepad++ - egyszerű, kényelmes stabil, texteditor, ami még tabokat is tud, ahogy illik.
• FeedDemon - leszedi a felhőből (esetünkben FeedGator) a feliratkozott feedjeim listáját, frissít, kávét főz.
• Pidgin/Digsby - kommunikésön. Mindkettőnek vannak hülyeségei - valaki vegyen egy UX embert a Gnome-osoknak - de ettől eltekintve használhatóak.

És persze van a plusz egy, ez pedig a RubNub kiegészítés Firefoxhoz, aminek a telepítése után az összes kézreeső keresőparancsom működni kezd.

Már csak egy kérdés maradt. Létezik rendes outliner Windowsra? Nem személyi adattároló vacakra van szükségem, nem GTD-s noteszre, nem mindmapre, hierarchikus jegyzetelő kéne normális UI-val. Mint az OmniOutliner.

És ami kimaradt: Foobar2000 zenelejátszó, kicsi, okos, csúnya. Ez az szoftver konkrétan jobb mint bármelyik Maces iTunes alternatíva. iTunes-ról meg ugye nem beszélünk, elvégre úriemberek vagyunk.

Amúgy meg igen, újramelegített bejegyzés, szerintünk is szégyen. A probléma a 'nomáddal röviden az, hogy "az ember vagy dolgozik vagy ír róla". Vagy mindkettőt, de akkor meg azért fizetik, mint a Lifehacker és barátai, ők azért tudnak korlátlan mennyiségben írni arról, hogy hogyan legyél hatékonyabb még 4 Firefox bővítmény telepítésével, mert őket azért fizetik. A miafene.hu krúnak a 'nomád sokadik hobbiblogja, ami ráadásul az eredeti koncepció szerint több kelllene legyen, mint "találtuk a neten, szerintünk kúl/hasznos lehet". Nem szeretném viszont, hogy teljesen meghaljon a Neonomád, valamit ki kell találnunk. Merre menjen szerintetek a Neonomád? Addig is küldhettek vendégbejegyzést, játszhatunk közösségesdit! (És találjatok Windowsos, pluszpontért Linuxos OmniOutliner-klónt prettyplease, nem szeretem a platform lock-int.

Mindig szerettem volna rászokni egy verziókezelő használatára, általában sikeresen meg tudom magam győzni, hogy egy ilyennel ötszáz százalékkal hatékonyabban tudok dolgozni. Hasonló kategóriába esik még a TeX/LaTeX (geek injoke alert: mert ugye az tulajdonképpen egy khí és nem x) a Tudomány Írásának Egy Igaz Módja: mindkettő egy első ránézésre fölöslegesen meredek tanulási görbével rendelkezik, viszont akik aktívan használják, esküsznek hatékonyságukra és életüket és vérüket adnák érte. Egyetlen probléma, hogy off-season, amikor éppen semmit nem kéne írnom, nincs min megtanulni-kipróbálni a technikát, amikor meg kéne, akkor általában tegnapra kéne és nincs idő arra, hogy ilyesmi apróságokkal játsszak.

Ennek ellenére új lendülettel vágtam neki az SVN-ezésnek, amikor a TUAW-on linkelték ezt az alapos bevezető leírást:

• Subversion for Writers

…meglátjuk, hátha most megragad valami (főleg mert bemutatnak egy érdekes Finder-bővítményt, kis színes csillogó ikonokkal) és valóban megjön az ötszáz százalékos produktivitás (meg egyúttal az ingyen backup…). Nektek mi a tapasztalatok? Érdemes kitanulni? Van értelme önálló munkánál vagy csak akkor ha többen dolgoztok együtt?

(via TUAW)