Neonomád

Ezúttal a belvárosba vezetett neonomád expedíciós utam, és a furcsa nevű Galéria Café Pub-ban végződött. A hely a Wesselényi és Akácfa utca sarkán található, de hogy miből élhet, arra sajnos rövid ottartózkodásom alatt nem sikerült rájönni. Mert semmi extra nincs a helyben, azt leszámítva, hogy elég gyors a wifi (ami vendégeknek ingyenes, a kódot a pincérnőtől tudhatod meg).

Átlagos hely, átlagos árakkal, hangulat semmi, és ember se nagyon ebédidőben (najó, utána kb. fél órával). Ehetsz, ihatsz, amit akarsz, az étlap maga egész vállalhatónak tűnik. Összesen egy kis sarok van az emeleten, ahol vannak kanapék és néhány fotel, egyébként az obligát vendéglátóipari faszék a meghatározó, ami hosszú távon nem annyira kényelmes (plusz néhány olyan szék tartalékban, amilyet utoljára középiskolában láttam). Pozitívum, hogy van hálózati csatlakozó majd' minden asztalnál, így legalább nem fenyeget a veszély, hogy lemerül a notebookod.

Dolgozni végül is lehet itt, mert nincsen hangos társaság, ami zavarna. De csak abban az esetben gyere ide, hogyha el tudsz vonatkoztatni a zenei kínálattól, ami a méltán alig hallgatott Sztár rádió teljes archívumától Dw1 "Milyen gagyikat hallgattunk mi régen?" témában írt bejegyzésének tartalmáig terjed. Mindezt ráadásul nem valami halkan, bár valószínűleg lejjebb veszik a hangerőt, ha szólsz.

Ha éppen erre jársz, és meg akarsz inni egy teát/kávét, jó választásnak tűnhet, de törzshelynek nem hiszem, hogy beválna.

Wifi: 5/5 (gyors, nem szakad) Hangulat: 0,5/5 (amikor ezt írom, Eddy Grant "Joanna Give Me Hope" című örökzöldje megy, lefojtva a megelőző "Kör közepén állok" élő felvételt. Kell ennél többet írni?)

Munka után nem volt kedvem hazamenni, és találkozni is kellett egy-két emberrel meg végre dolgozni is, így bevettem magam a legközelebb eső helyre, ahol van wifi, és lehet neonomádkodni. Így esett a választás a Material lakberendezési áruházban található, rendkívül informatív honlappal rendelkező Cafe Limonetibe.

Nem mondom, hogy rossz választás volt, de a tökéletestől még messze van a hely. A üzletház alsó szintjén található, aminek megvan az az előnye, hogy hatalmas tér magasodik a kávézó fölé, így bezártság-érzetünk szinte biztos, hogy nem lesz. Hátránya is van ennek az áruház-dolognak persze: hangos a zene (bár nem karácsonyi zene szól, ezért jár a csoki), és valószínűleg nagy a zaj, ha sokan vannak. De most alig vannak, úgy látszik, ide még nem jutott el a karácsonyi konzumidiotizmus szelleme. A berendezés tradicionális minimálprosztó, a letisztultnak hitt kényelmetlenség magasiskolája. Bár a kanapék kényelmesek, ezt muszáj felírni a pozitívumok közé.

Neonomádoknak akkor érdemes csak idejönni, ha a munkaeszköz jól el van látva töltéssel, mert konnektort nem nagyon találtam sehol se, ahova a töltőt be lehetne dugni. Ez pedig igen nagy hátrány, bár valószínűleg nem is ez a közeg a célközönség.

Bár a wifi ingyenes (és eléggé gyors is, ahogy a mellékelt ábra mutatja), de ahhoz, hogy használni tudjuk, szükség van a kulcsra is. Amit a pincérnő nem ad meg, hanem saját maga gépeli be a szükséges helyre. Vicces? Igen. Nem tudom, hogy csak most él ez a rendszer, mikor alig vannak a kávézóban, vagy mindig, mindenesetre érdekes egy megoldás. Nem úgy tűnik, mintha sok vendég fordulna meg itt, bár az áruház forgalmát nem ismerem, lehet hogy napközben van itt a nagy őrület, és ilyenkor már lecsengőben van a forgalom. De legalább így nincsen sok zavaró tényező (a nem annyira halk plázazenét leszámítva).

Árak normálisnak mondhatók, bár vannak szendvicsek, amik ár-érték aránya furcsa diagramot eredményezhet, de a tea/kávé vonalon a Budapesten megszokottat hozza a hely. Szükség esetén még nagyobb kajákat is lehet rendelni, de ezek árát nem sikerült megtudni.

Wifi: 4/5 (meglepően gyors, de ez a jelszavas procedúra nem kéne)
Hangulat: 3/5 (tipikus plázafíling, annak minden előnyével és hátrányával)