2008. április. archívuma.

Tipp+Trükk

Verziókezelés nem csak programozóknak (íróknak?)

Mindig szerettem volna rászokni egy verziókezelő használatára, általában sikeresen meg tudom magam győzni, hogy egy ilyennel ötszáz százalékkal hatékonyabban tudok dolgozni. Hasonló kategóriába esik még a TeX/LaTeX (geek injoke alert: mert ugye az tulajdonképpen egy khí és nem x) a Tudomány Írásának Egy Igaz Módja: mindkettő egy első ránézésre fölöslegesen meredek tanulási görbével rendelkezik, viszont akik aktívan használják, esküsznek hatékonyságukra és életüket és vérüket adnák érte. Egyetlen probléma, hogy off-season, amikor éppen semmit nem kéne írnom, nincs min megtanulni-kipróbálni a technikát, amikor meg kéne, akkor általában tegnapra kéne és nincs idő arra, hogy ilyesmi apróságokkal játsszak.

Ennek ellenére új lendülettel vágtam neki az SVN-ezésnek, amikor a TUAW-on linkelték ezt az alapos bevezető leírást:

…meglátjuk, hátha most megragad valami (főleg mert bemutatnak egy érdekes Finder-bővítményt, kis színes csillogó ikonokkal) és valóban megjön az ötszáz százalékos produktivitás (meg egyúttal az ingyen backup…). Nektek mi a tapasztalatok? Érdemes kitanulni? Van értelme önálló munkánál vagy csak akkor ha többen dolgoztok együtt?

(via TUAW)

Tipp+Trükk

Címjegyzék szinkron macen

Sokszor bele se gondolunk melyek az igazán fontos, nehezen előteremthető adatok. Én is akkor jöttem rá, hogy a címjegyzékemből iszonyú régi az utolsó biztonsági mentésem, amikor azt néztem tehetetlenül, hogyan szárad a laptopomon a ráborult kakaó. (Túlélte, csináltam is új mentést.)

A problémára természetesen van gyári megoldás, az Apple .mac szolgáltatását megvásárolva minden személyes adat szinkronizálódik a netre, illetve az azonos fiókot használó gépekre. Meg lehet azonban oldani ezt helyi hálózaton is. Az Address-o-sync segédprogram segítéségével a helyi hálózat több Macjének a címjegyzéke is szinkronban tartható, ami címtár szerverrel nem rendelkező irodák esetében célszerű megoldás lehet. És természetesen ugyanennyire jó biztonsági mentést készíteni az asztali gépemre.

A hozzáférés jelszóval korlátozható, a szoftver adományware, tehát kipróbálni egy fillérbe sem kerül. Mindenképpen ajánlom.

Tipp+Trükk

T-Com potyázás

T-Com hotspotoknál elvileg mindenhol meglepően sok helyen működő jelszó-felhasználónév kombó a hotspot/hotspot

Napi tippünket hallották, egy jó nagy [verification needed] címkével a végén.

Életmód

Nyereg alatt puhuló e-mailek: akkora luxus volna az SMTP?

Többször mondtam már, mennyivel jobban szeretem a gépemen futó alkalmazásokat a csak böngészőben elérhetőekkel szemben. Luddita vagyok, tudom, de ha egy mód van rá, inkább használom a levelezőprogramomat, mint hogy akár a GMail ajaxos-hiper-szuper kezelőfelületét használjam.

Nincs annál frusztrálóbb viszont, amikor kávét szürcsölve nem tudom elküldeni a leveleim, mert a kávézó (ahol esetünkben külön kellett kérnem a hosszú hexadecimális felhasználónevet és jelszavat tartalmazó cetlit) letiltotta a kimenő levélforgalmat. Amúgy is nulla felé konvergáló hatékonyságom itt érinti a tengelyt, és inkább bezárom a levelezőprogramot, majd otthonról megírom inkább. (Na persze).

Ahogy látom, elég elterjedt gyakorlat a fizető wifista nomád efféle szivatása. Tudtok ellenpéldát? Van-e széles e földön (de inkább székesfővárosunkban) olyan kávézó, ahol megbíznak bennem, hogy nem vagyok spamküldő szerver, simán csak Dolgokat Akarok Elintézni?

Budapesti hely

Farger Café. (Ex Lite Andrássy.)

Infóhippiként amúgy is szívünk csücske a Creative Commons licenszelés, de most különösen. Segítségével ugyanis különösebb erőfeszítés nélkül tudjuk pofátlanul lenyúlni utánközölni Lipilee kávézóajánlóját. Éppen csak becsszóra meg kell ígérnünk, hogy megjelöljük a forrást (forrás: internet) és hogy nem fogunk Lipilee háta mögött meggazdagodni szellemi termékéből. Szerintem vállalható feltételek.

Mai munka session a Lite Andrássyban lett volna, de időközben megtudtam az extulajtól, hogy azóta már nem Lite, szóval: a mai munka session az andrássy úti Farger Caféban volt. (A hivatalos oldalukról nem sok extra infoval lettem gazdagabb.) Kicsit több, mint 5 órán át dolgozgattunk, ebbe belefért egy kis kaja is.

A Hotspotteren egyrészt jelenleg pontatlanok az adatok, másrészt nem értek egyet a véleményekkel: 1-kor még simán volt wrap (mexikói wrap, 400 forint, nemcsípős, közepesen finom), kb. 3-4 körül (tehát a nagy pénteki ebédroham után) pedig toltam egy spenótos-csirkés fussilit, ami kifejezetten jó volt, és egy cappuccino-t, ami a szokásos budapesti minőség. A személyzet kedves és nem néz ki akkor sem, ha órákig ülsz egy fél literes kóla és a laptopod fölött, a forgalom kicsi (volt ma), azkét negatívum, amit most említeni tudnék, a kényelmetlen szék, amin már a harmadik órától fájdogált a hátam, illetve a kávézós feeling tulajdonképpeni hiánya: ez a hely inkább a környékbeli irodák ebédelő-szendvicsezőhelyének tűnik, mint egy full napra bekuckózós kávézónak.

A WiFi korlátlan időre szól, ingyenes és nyílt (nem kell reklámra kattintgatni, nem bont másfél óra múlva, semmi ilyen buziság), a sebessége pedig az eddigi legjobb (6 Mbps le!), amit helyen tapasztaltam. Konnektorok bőséggel, illetve van egy titokzatos felső szint (dohányzásra kijelölt hell), ahol a személyzet szerint számítógépek is ki vannak téve, mint a régi szép netcafé időkben. (Turistaövezet, úgyhogy ez érthető.)

Összegezve: a Farger Café még akár hosszabb munka sessionre is megfelelő, ha nem része az életérzésednek, hogy Starbucks-jellegű helyen képviseld a szubkultúrát, az árai elfogadhatóak (egy kis és egy nagy kaja, 3 kóla, 1 cappuccino volt valamivel 3000 forint alatt), központi helyen van. Ja, és nem utolsó sorban: pont a nagy üveges kirakat előtt van egy vellanyoszlop, ahova ha lekötöd a bringát, szinte mindegyik asztaltól rá tudsz nézni. Thumbs up.