Ezúttal a belvárosba vezetett neonomád expedíciós utam, és a furcsa nevű Galéria Pub Café-ban végződött. A hely a Wesselényi és Akácfa utca sarkán található, de hogy miből élhet, arra sajnos rövid ottartózkodásom alatt nem sikerült rájönni. Mert semmi extra nincs a helyben, azt leszámítva, hogy elég gyors a wifi (ami vendégeknek ingyenes, a kódot a pincérnőtől tudhatod meg).
Átlagos hely, átlagos árakkal, hangulat semmi, és ember se nagyon ebédidőben (najó, utána kb. fél órával). Ehetsz, ihatsz, amit akarsz, az étlap maga egész vállalhatónak tűnik. Összesen egy kis sarok van az emeleten, ahol vannak kanapék és néhány fotel, egyébként az obligát vendéglátóipari faszék a meghatározó, ami hosszú távon nem annyira kényelmes (plusz néhány olyan szék tartalékban, amilyet utoljára középiskolában láttam). Pozitívum, hogy van hálózati csatlakozó majd’ minden asztalnál, így legalább nem fenyeget a veszély, hogy lemerül a notebookod.
Dolgozni végül is lehet itt, mert nincsen hangos társaság, ami zavarna. De csak abban az esetben gyere ide, hogyha el tudsz vonatkoztatni a zenei kínálattól, ami a méltán alig hallgatott Sztár rádió teljes archívumától Dw1 „Milyen gagyikat hallgattunk mi régen?” témában írt bejegyzésének tartalmáig terjed. Mindezt ráadásul nem valami halkan, bár valószínűleg lejjebb veszik a hangerőt, ha szólsz.
Ha éppen erre jársz, és meg akarsz inni egy teát/kávét, jó választásnak tűnhet, de törzshelynek nem hiszem, hogy beválna.
Wifi: 5/5 (gyors, nem szakad)
Hangulat: 0,5/5 (amikor ezt írom, Eddy Grant „Joanna Give Me Hope” című örökzöldje megy, lefojtva a megelőző „Kör közepén állok” élő felvételt. Kell ennél többet írni?)